Az egész utazásom lassan 12 éve kezdődött. Emlékszem ahogy kinéztem az egyetem ablakából és azt éreztem életemben először, hogy ez nem lehet véletlen. Mindez egy vizsgán, ahol a nyikhaj gyakvezér pár pillanattal korábban azt mondta, hogy ha valakinek ki kell rúgatnia az egyetemről, akkor az ő lesz az, mert hogy én nem vagyok idevaló. És mindketten tudtuk, hogy igaza van, ezért megfogtam az indexem és kisétáltam az egyetemről, és soha többé nem mentem vissza.

Furcsa állapotban voltam, egyszerre felháborodott, és egyszerre éreztem úgy, hogy valami nálam nagyobb erő szólt közbe. Ekkor még nem tudtam mi az a spiritualitás, és azt sem hogy vannak szellemi törvények, és van a mindig terelgető karma. Mind nem tudtam ezekről, mégis éreztem hogy ez nem lehet véletlen, hiszen én mindig is szerencsés voltam, ha kellett egymás után hatszor dobtam hatost, hogy megnyerjem a játékot. És be kell vallanom neked, szeretek nyerni, mindig és állandóan :-)

Szóval álltam péntek este az egyetem udvarán a sikertelen vizsgán után, és felhívtam az egyik akkori barátomat, hogy elpanaszkodjam magam, mire egyszer csak megkérdezte: nem szeretnél hétfőtől programozóként dolgozni? A kérdés teljesen kibillentette az egómat, és azt válaszoltam, hogy nem tudok programozni. Mire a barátom azt felelte, hogy nem ez volt a kérdés, hanem az hogy szeretnék-e programozóként dolgozni, mert ő most megy el a cégtől és hétfőtől kellene valaki helyette.

Megszeppentem, majd éreztem ugranom kell, ezért igennel válaszoltam, de  megkértem mondja azt a főnökének hogy más nyelven tudok programozni (ami nem volt igaz), és hogy kell pár hét míg belerázódok. Majd másnap hívott, hogy megdumálta, felvettek, és hogy vasárnap menjek be, mertmegmutat pár dolgot, amivel talán túlélem a hétfőt…

Ezután három hónapon keresztül gyomorgörccsel mentem be minden reggel a munkahelyemre, mert általában azt se értettem mit kérnek tőlem, de több órás google keresés és cikkek olvasása után a munkaidő végére mindig sikerült megcsinálnom a feladatot, mert tudtam készen állok rá. Nem tudtam hogyan és mit kell tenni, csak annyit tudtam, hogy képes vagyok rá, ezért tanultam folyamatosan és fejlődtem hihetetlen sebességgel.

Amíg egyszer csak észrevettem magamon, hogy röpke három hónap alatt felnőttem a feladathoz, és már kényelmesen érzem magam a munkahelyemen. Egyből tudtam, hogy akkor most megint változás jön, és jött is...

Hág így lettem programozó :-)

 Mi az ami ebből Neked fontos lehet?

• Fel kell ismerni ha olyan lehetőség jön, amire megértél
• Nincs szintlépés az ismeretlenbe való ugrás nélkül
• A belső növekedés átmeneti kényelmetlenséggel jár (komfortzónán kívüli tevékenység)
• A kényelmetlen szakasz az önmagadban és az univerzumban vetett erős hittel áthidalható
• Nem kér fel olyanra az élet, amire még nem állsz készen

MarketingZoli