"Ha haragot dédelgetsz, az olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik haljon meg." Buddha

A harag azon érzelmeink közé tartozik, amelyek nagyon intenzíven be tudják indítani a lefelé tartó negatív érzelmi hatásokat, ahogy Esther Hicks érzelmi vezérlőrendszer skáláján is látható. David R. Hawkins a következőképpen nyilatkozott a haragról: "Ez az energia erőszak, fenyegetés és támadás által kerekedik felül a félelem forrásán. Ingerlékeny, lobbanékony, keserű, erőszakos és sértődékeny. Szereti kiegyenlíteni a számlát, mint, amikor kijelenti: Jössz te még az én utcámba!" Általában azért alakul ki, mert valamely lényeges szükségletünk nem elégül ki egy adott helyzetben, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan mi szerettük volna.

A harag nem jó tanácsadó mondják, de mit tegyünk, ha mégis belekerülünk egy intenzív haraggal teli érzelmi állapotba?

Először is engedjük meg, éljük meg, erősítsük fel és mondjuk ki magunkban a fájdalmas mondatokat, kiáltsuk, mozogjuk ki magunkból, írjuk le, égessük el. Számtalan módszer létezik a harag felszabadítására,  először is tudatosítsuk magunkban, hogy nem kell várnunk egy másik emberre, hogy felszabaduljunk, hiszen egyedül is fel tudjuk szabadítani magunkat. Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy engedjük meg, adjunk neki időt és teret, hogy megélhessük, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor sajnos olyan mások fognak ennek áldozatává esni, akik nem tehetnek a bennünk lévő tomboló viharról.

Nagyon fontos, hogy mindezt úgy tegyük, hogy képesek vagyunk szeretni és elfogadni önmagunkat, még akkor is, ha esetlegesen megijedünk a bennünk dúló érzelmek intenzitásától és megnyilvánulásától. Az érzelmek transzformálódása a megengedésben és elfogadásban rejlik, ha hajlandó vagy megbékélni azzal a ténnyel, hogy ez van jelenleg benned és szemlélődéssel tekintesz a benned megjelenő érzésekre, elfogadod azokat, akkor azt tapasztalhatod, hogy átalakulásnak indulnak.

Az elfogadás nem csak önmagadra és a benned levő dolgokra, hanem a haragot okozó körülményre is vonatkozik. El tudod fogadni, hogy az a személy, aki megbántott is ember, önálló érzésekkel, nehézségekkel, vagy ellenállsz? Amikor saját belső küzdelmeinkkel elfogadásban vagyunk, érdemes megtenni ugyanezt a különböző körülményekkel, a minket körbevevő személyekkel is. A harag azért alakul ki, mert belső várakozásaink, vágyaink, szükségleteink ellenállásba kerülnek a valósággal. A körülmények és mások elfogadásával azonban túl tudunk jutni a bennünk levő szűkös tereken, kicsinyességeken, kitágítva a bennünk levő teret, átalakítva ezzel a harag igen erőteljes energiáját.

A jó hír az, hogy amilyen erővel képes pusztítani ez az erő, olyan erővel tud támogatni minket és másokat, ha sikerül áttranszformálni azt. A harag egy nagyon jó katalizátor lehet céljaink elérésében, sportolásban, új utak elindításában, alkotásban, e tevékenységeken keresztül is át tudjuk alakítani azt.

Ezen módszerek az elégedettségünket növelik, amely már a felfelé ívelő spirál egyre szebb minőségei felé kalauzol bennünket. Arra bíztatlak tehát, hogy ne fojtsd le, engedd meg, fogadd el, éld meg, tedd bele konstruktív tevékenységekbe és hagyd átalakulni a haragodat elindulva ezzel fölfelé az érzelmi spirálodban!

Mi történik akkor, ha elkezded rosszul érezni magad?

Mi a te forgatókönyved ezekre a helyzetekre?

Sokan hozzászoktak ahhoz, hogy nincs önmagunkkal kapcsolatuk és annak hiányát mások által szeretnék betölteni. Ezáltal vígasztalást várnak, ha szomorúak, megnyugtatást, ha dühösek. Azonban ez a fajta elvárás függőségbe és kiszolgáltatottságba sodor. Másoknak a dolga, hogy felhangoljanak bennünket?

Nemrégiben egy belvárosban dolgozó, foglalkozásában liftkezelő embernél érdeklődtem a hogyanléte felől. Azt a frappáns választ adta, hogy:" egyszer fent, egyszer lent". Az egész lift hosszasan a nevetésén próbált uralkodni a történést követően. Zseniális megjegyzés volt és olyan jól leírta, hogy hogyan szoktuk megélni az életünket az érzelmeink oldaláról. Gondolkodtál már azon, hogy mitől lent és mitől fent? Hogy működnek az érzelmek, mely érzelmünk hogyan befolyásolja a többit?

Az érzelmeink úgy működnek akár egy dominó, az egyik érzelem követi a másikat akár pozitív, akár negatív érzelmekről legyen szó. Vannak olyan helyzetek, ahol fontos, hogy megéljük, megengedjük magunknak és teljesen beengedjük a negatív érzelmeket is, de alapvetően túl hosszan nem érdemes negatív érzelmeinkben maradni. Ahogy a zen mesterek teszik, ha fájdalom van bennünk legyünk az érzéssel jelen, engedjük meg hogy megéljük teljes egészében, tart, ameddig tart, azután elmúlik. A hétköznapokban azonban megfigyelhetjük, hogy egyszer csak elkezdünk lehangolódni, előjön egy egyszerű frusztráció és máris csalódottá, kételkedővé, dühössé, hibáztatóvá válunk.

Észreveszed, hogy benned milyen érzések vannak jellemzően, például, amikor a dugóban várakozol? Mennyire válsz türelmetlenné, aztán dühössé, stb., vagy ha a partnereddel nem értetek valamiben egyet, akkor csalódottá, hibáztatóvá vagy éppen féltékennyé? Észreveszed, hogy mikor milyen érzelem van benned?

Az első és legfontosabb feltétele, hogy érzelmeinkkel tudjunk bánni az, hogy felismerjük, észrevegyük az aktuális érzelmet magunkban.

Ha felismerted, érdemes elfogadni azt. Ne harcolj ellene! Hová vezet? Az ellenállás mindig plusz problémákat szül és további fáradtságokkal jár. Az elfogadás segít ellazulni az adott érzésben, és mindig segít a transzformációban. Ha például elfogadod, hogy dühös vagy és együtt vagy a dühöddel önmagad felé fordulva, empátiával, azt tapasztalod majd, hogy a düh idővel átalakul megértéssé, békévé, szeretetté, csak azáltal, hogy elfogadtad, hogy nem álltál ellen neki. Sokan azt a mintát tapasztalták a családjukban, hogy például nem lehettek dühösek.  Ha ezek a diszfunkcionális minták változnak, sokkal erősebbekké és ellenállóbakká válunk a hétköznapi nehézségekkel szemben, azáltal, hogy a belső destruktív érzéseinkre képesek vagyunk együttérzéssel tekinteni és átalakítani minket szolgáló pozitív energiává.

Ahogyan nincsen nappal sem éjszaka nélkül, úgy szükségünk van mind a pozitív, mind a negatív érzelmekre. Nagy baj lenne, ha például nem tudnánk szomorúságot vagy éppen dühöt megélni. A kulcs azonban az érzelmek kezelésében van. Az önismereti úton haladva az érzelmeink megélése változáson megy keresztül, az a fajta azonosulás, amelyből a legtöbben indulunk, múlni látszik, és egy bölcsebb, higadtabb rálátás veszi át idővel a helyét. Ha az elfogadás megtörtént, éld meg az érzelmet és hagyd átalakulni, majd hangolódj fel, például gondolj arra, ami lelkesít, ami örömet okoz, ami felderíti a lelkedet és mosolyt csal az arcodra. Minden nap találj rá arra, ami éppen aktuálisan lelkesít, ami örömet okoz, ami boldogabbá teszi számodra azt az időt ami megadatott. Mi az, ami leginkább inspirál téged most?

Melyik út szolgál leginkább engem? Merre menjek tovább? Mit részesítsek előnyben? Voltak korok, amikor híján voltunk a lehetőségeknek, ma elhalmoznak minket. Ez mindenképpen nagyon jó, de meg kell tanulnunk kezelni őket és felállítani a mi személyes prioritásunkat.

Én azt szoktam magamban kérdezni, hogy melyik út szolgálja legjobban a teljességemet? Melyik út hoz több fényességet az életembe? A hegyre fel lehet jutni nagyon meredek utakon, kevésbé meredek és kerülő utakon is. Mi melyiket választjuk? Észrevesszük, hogy épp melyiken járunk és, hogy a lehetőségeink milyenek lennének, mivel járnának együtt? Ezek nagyon fontos kérdések, de mégis mind közül talán a leglényegesebb, hogy tudjuk e élvezni az utazást, tudunk e szárnyalni közben? Előfordul, hogy az élet vizsga helyzet elé állít minket, ami általában azt a kérdést feszegeti, hogy fejlődünk, vagy éljük tovább eddigi életünket a maga hibáival együtt. Egy olyan korban élünk, amikor ezt a kérdést határozottabban felteszi nekünk az élet.

Amikor a fejlődés mellett döntünk egy nehéz helyzetben onnan tudjuk, hogy a jó úton járunk, hogy kapunk “jutalom falatokat”, spontán örömek történnek velünk és körbevesz bennünket valamiféle láthatatlan, puha támogató közeg. Ahogy szokták mondani, mintha az Isten a tenyerén hordozna, ahonnan azt érezzük, hogy nem esünk nagyot, vagy legalábbis nem ütjük be annyira magunkat. Van egyfajta belső öröm és elégedettség, az a fajta érzés, amikor csak tudjuk egy mélyebb bölcsességből, hogy ez most jó, még akkor is, ha intenzív kihívások érnek minket ezen az úton.

Amikor árral szemben úszunk, akkor nem ilyen könnyű a dolog. Tapasztaltad már, hogy érezted, egy adott élethelyzet véget ért, ideje tovább lépni és te mégis maradtál? Ilyen helyzetekben az élet egyre intenzívebben jelez, a testünkön, szituációkon keresztül. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egyre nagyobb pofonokat kapunk, amik jelzésként szolgálnak arra, hogy nem a jó irányba haladunk.Ideje egy új ösvényt találni…

És mi van, akkor, ha több ösvény közül nehéz a választás? Honnan tudom, melyik az én utam? Ilyen helyzetekben az elme és a szív vitájában érdemes a szívünkre hallgatnunk. Az elme könnyen tud kötődni a sok jóhoz és megmagyarázhatjuk magunknak, hogy azok mind színesek, szagosak, szépek, de mégis lesz egy olyan, amely közelebb áll a szívünkhöz, lelkünkhöz, talán nem elménk priorizálása mentén, hanem intuíciónkon keresztül, a szívünk sugallatára hallgatva.Sokszor a nem döntés vagy más néven halogatás is döntés. Végső soron nincs jó vagy rossz döntés, minden út egy megtapasztalás, mely elvezet valahová. Nem érdemes tehát félni, érdemes dönteni és "legrosszabb" esetben tapasztalattal gazdagodni.

Melyik út visz közelebb a saját teljességedhez? Te döntöttél már?...

Miután első munkahelyemen három hónap alatt megtanultam a programozás alapjait, valami másik folyamat is beindult az életemben. Számomra váratlanul bekerültem egy személyiségfejlesztő tanfolyamra, ahol “felébredtem”. Sikeres vállalkozókkal körbevéve rájöttem, hogy a világ sokkal, de sokkal tágabb, mint ahogy eddig képzeltem. 

Megváltozott a karrierrel és pénzzel kapcsolatos meglátásom is. Felismertem, hogy végtelen mennyiségű pénz van a világban, és csak rajtam múlik, mennyit és hogyan markolok belőle. A belém nevelt szegénységtudatot hirtelen átütötte valami, mintha csak átszakítanám a plafont. Attól a perctől egy havi 120-150 ezres fizetés viccnek tűnt számomra, egy végtelenségig tartó nyomornak.

Addig csak kényelmesen szerettem volna élni, mint sok más ember, mert elfelejtettem a gyerekkori álmaimat, de ott és akkor felnyílt pandora szelencéje és tudtam, hogy nem érem be kevesebbel mint amit gyerekként láttam.

És hogy mit láttam?

Azt, hogy varázsló vagyok, nagy vagyonnal, sok vállalkozással a hátam mögött, mindezt 6-7 évesen, amikor még azt se tudtam pontosan, mi az, hogy vállalkozás. De megjelent minden a lelki szemeim előtt, láttam a mindennapjaimat, ahogy egy kiváló csapat segítségével igazgatom a cégeim.

Szóval 22 évesen, három hónapos munkaviszonnyal a hátam mögött rájöttem, soha többé nem szeretnék alkalmazott lenni. A magam ura akarok lenni, de nem azért mert “minden főnök hülye”, vagy mert nem tudok behódolni, hanem azért, mert álmaim életét szerettem volna élni, és nem egy szürke lenyomatát annak.

Ezért bejelentettem a cégnél, hogy innentől otthonról ugyanazt a munkát feleannyi pénzért megcsinálom nekik, mire ők meg előléptetést kínáltak nekem. Látták, hogy milyen rövid idő alatt megtanultam a dolgokat, és, hogy mennyire jó vagyok a problémák megoldásában. De akkor már bevettem a “piros kapszulát” és onnantól már nincs visszaút, csak végigcsinálni a folyamatot.

Jólesett az előléptetési ajánlat, de nemet mondtam rá, tudtam, céget szeretnék alapítani, csak még arra nem jöttem rá, hogy mihez is értek igazán. És ekkor indult a következő szintlépésre való utazásom, a sikeres vállalkozóvá válás. Ha tudtam volna előre, mennyi küzdelemmel fog járni, és, hogy meddig tart, tuti nem vágok bele.

Még szerencse, hogy nem láttam, csak azt éreztem, hogy végre van célja az életemnek… :-)

Mi az ami ebből Neked fontos lehet?

• Mindenki fejében van egy pénzügyi plafon, ez határozza meg mennyit keresel. Aki gazdag családban nőtt fel, annak alapból nagyobb a plafon, ezért van, hogy a gazdag gazdagszik, míg a szegény folyton szegényedik.
• Minden valódi gyerekkori álmod valóra kell váltanod. 6-7 éves korban már érezzük, mi az életfeladatunk, csak utána elfelejtjük.
• Senki sem fog téged jómódúvá, vagy gazdaggá tenni, ezt magadnak kell elérned. Viszont találkozhatsz az úton olyanokkal, akikkel közösek az álmaid.
• Az út tele van kanyarokkal és buktatókkal, de mindegyik fontos tanulság lesz, miután kijutsz a sötét erdőből.

MarketingZoli

Történt már veled olyan, hogy reggeli indulás előtt szemeztél az esernyőddel egy darabig, pedig úgy tudtad nem lesz aznap eső? Hogyan döntöttél, elvitted magaddal vagy ostobaságnak tartottad és hagytad, hogy racionális elméd meggyőzzön? Milyen érzés volt tapasztalni, hogy jött az eső?

” Az intuitív elme áldott ajándék, a racionális elme pedig hűséges szolga. Olyan társadalmat teremtettünk, aki a szolgát tiszteli és megfeledkezett az ajándékról.”

Albert Einstein

Az intuíció kulcs a sikeres élethez, akár az üzletet, akár az élet egyéb területeit nézzük és valóban ajándék a jelenléte az életünkben. Segít eligazodni, megtalálni a helyes irányt, hogy ne tévedjünk el. Igaz minden tapasztalat hasznos és tanulhatunk belőlük, mégis intuiciónk által könnyedebbé válik az utazás. Azáltal, hogy figyelmeztet az esetleges csapdákra vagy tévutakra, ezek elkerülésével könnyebben és örömtelibben tudunk utunkon járni, együttműködve az élettel.

 Hogyan tudod fejleszteni intuíciódat?

   1. Vedd észre.

Az intuíció valamilyen formában  mindannyiunk életében ott van. A kérdés csak az, hogy észreveszed -e? Észreveszed, amikor jelezni szeretne feléd? Az intuícióval való kapcsolódás olyan, mint egy interperszonális kapcsolat kezdete. Olyan, mint egy tánc. Mint amikor megismerkedsz egy ellenkező nemű emberrel és  elkezd jelezni feléd. Észreveszed a jelzését?

2. Figyeld meg.

Figyeld meg, hogy hogyan érkezett hozzád a megérzés, vizuálisan, belső hang formájában, érzésként, testi érzetként? Lehet, hogy egyszerre több csatornán? Gondolj egy olyan helyzetre, amikor erős volt az intuíciód és megérzésed beigazolódott. Mi volt az a csatorna, amin keresztül érkezett? Ezek által a beazonosítások által rá tudsz hangolódni arra, hogy mi az a csatorna, ami számodra működik.

3. Adj teret a kibontakozásának.

Az életünkben, bármi is az, amire figyelmet fordítunk, szárba szökken. Nincs ez másként az intuíciónkkal sem. Ha azt szeretnénk, hogy jobban tudjunk kapcsolódni belső hangunkkal, megérzésünkkel, akkor el kell kezdenünk arany hidat építeni vele, kapcsolódni hozzá. Szenzitívvé kell válnunk a befogadására. Ehhez elsősorban kapcsolódni kell az érzéseinkhez, érdemes relaxálnunk valamilyen formában, vagy egy forró fürdőt vennünk, vagy lepihennünk valami kellemes zenét hallgatva egy szép gyertya fényében, vagy kimenni sétálni az erdőbe befelé figyelve. Az egyik leggyorsabb és legrövidebb út természetesen a meditáció intuíciónk megerősítésére.

4.   Gyakorolj.

Ha bevált valamilyen módszer a kapcsolódásra, akkor rendszeresen gyakorold. Ha erősek szeretnénk lenni fizikailag, erősíteni kell a testünket, ha egészségesek, egészségesen kell étkeznünk. Ha intuíciónkkal szeretnénk kapcsolódni, gyakorolnunk kell. Meditálj, relaxálj, végezz légzés gyakorlatot, tölts időt a természetben, sportolj és mindeközben figyelj befelé! Minél több időt, teret, figyelmet adsz a dolognak, annál inkább megtapasztalhatod a kibontakozását.

5. Ne akard görcsösen.

Megfigyelted már, hogy minden fontos, szép, emlékezetes pillanat az életünkben a spontaneitásból született? Mikor nem görcsösen akartunk valamit, hanem megengedtük az életnek, hogy olyan legyen, amilyen. Egy pillangót nem lehet elkapni zárt tenyérrel, de ha kinyitjuk a tenyerünket, és türelmesek vagyunk, ránk repülhet és megörvendeztethet minket szépségével. Eleinte intuíciónk érzékelése is ehhez hasonlatosan egyfajta türelem játék, hol érzékeljük, hol elillan és nehezebb ráhangolódnunk belső hangunkra. Az intuitív állapot egy stressz mentes közegben tud csak létrejönni, amikor az ember elengedett, áramlásban érzi magát, spontán és könnyed, ezért nem érdemes görcsösen akarni, sokkal inkább azokat a folyamatokat segíteni, hogy minél többször tudjunk ellazultak, könnyedek és örömteliek lenni. Ha ez sikerül idővel intuíciónk teljesen természetes és örömmel fogadott részévé válik életünknek, amire ha hallgatunk, csodák történnek.

Rév Szilvia

Szerencsés vagyok, mert megáldott az élet egyfajta gyermeki ártatlansággal. Hiszem, hogy ezt a fajta ártatlanságot kell visszacsempészni felnőtt életünkbe is csak a gyermeki állapothoz képest tudással és bölcsességgel felvértezve.

Az élet egy játék, egy alkotás, egy felfedezés. Régóta foglalkoztat, hogy hogyan kell teremteni és az elmúlt években belső megérzések és kívülről jövő tudás, tapasztalatok alapján meg is érkezett hozzám az a bölcsesség, ami a teremtés aranyszabályaira vonatkozik.

Pszichológusként akár spirituális, akár kifejezetten világi életet élő személy fordul hozzám, abban segítem a hozzám fordulókat, hogy eltegye az akadályokat a saját teremtése, a saját jólléte elől. Sokszor azt tapasztalom, hogy sokat hallunk a teremtésről: „teremts jobb életet, bőséget”, a hogyanban és annak konkrét megvalósításában azonban sokan elakadnak.

Amikor teremtesz valami számodra fontos álmot vajon betartod e a teremtés főbb alapszabályait? Bizonyos aranyszabályok áthágásával sajnos nem jön létre a teremtés. Ahhoz hasonlatos ez, mintha egy nem megfelelő kulcssal szeretnék bemenni egy ajtón. Ahhoz, hogy a kulcs passzoljon a zárba pontosan olyan bevágásokkal kell rendelkezzen, mint maga a zár. Ezzel a rövid összefoglalóval szeretnénk támogatni abban, hogy teremtésed teljes legyen és álmaid a valóságban is megjelenjenek.

1.Nem azt teremted, amit szeretnél, hanem ami vagy.

Ha azt teremtenénk, amire vágyunk, akkor már mindannyian az álmaink életét élnénk. Az ok, amiért nem ezt tesszük, a tudatalattinkban keresendő. Ezért van hatalmas szükségünk a fejlődéshez önismeretre, a hozott transzgenerációs és egyéb elakadást okozó mintázataink feloldására. Az önkorlátozó hiedelmeink elengedésével, traumák feldolgozásával egyre inkább képessé válunk tudattalanunkat a tudatos teremtés szolgálatába állítani.

2.Hozdd ide.

A teremtés egyik kulcs szabálya, hogy képzeld el a vágyaid itt és most. Bármi is legyen az, hozd ide. A jelen pillanaton kívül nem létezik más, ezért még ha a vágyad a jövőre is vonatkozik, itt a jelenben kell vizualizálnod, képet alkotnod róla, hogy valóban képes legyél rá. Ugye milyen szép a magyar nyelvünk? Mintha felvennél egy ruhát, bújj bele a vágyaidba itt és most.

3.Érezd át.

Vágyaink megvalósításában az érzések kulcs fontosságúak. Bármire is vágysz, érezd át teljes lényeddel, annak minden jó érzésével együtt. Kapcsold be a különböző érzékeidet (szaglás, tapintás, íz érzékelés stb.), hogy még színesebb és elmélyültebb legyen az érzés. Keress olyan belső vagy külső képeket, amik a legintenzívebb érzéseket váltják ki. Például kitehetsz a faladra egy képsorozatot, amik bizonyos vágyott érzéseket váltanak ki, így valahányszor rájuk pillantasz, elöntenek ezen pozitív érzések.

4.Tudd, hogy már megtörtént.

A teremtés során alapvető jelentőséggel bír, hogy minden, amit elképzelsz már megtörtént legyen. Ha például egy csodálatos utazásra vágysz, akkor képzeld el, hogy már ott vagy a helyszínen, boldog és hálás vagy, amiért azt tapasztalhatod, amire vágytál. Ne vetítsd ki álmaidat a jövő felé, hiszen azzal a távolságot is teremted közted és a vágyad között, hanem gondolj egy éppen megvalósult álomra, annak minden érzésére és a megvalósulás miatt érzett hálára.

5. Az érzést teremtsd ne a konkrét dolgot.

Előfordul, hogy valami annyira megtetszik a külvilágunkban, hogy elkezdünk ragaszkodni a formához, legyen az egy tárgy, egy személy vagy egy helyszín stb.. Ha például meg akarok venni egy házat, amire rengeteg jelentkező van, akkor nem célszerű azt erősítenem magamban, hogy én minden áron azt a házat szeretném. Ugyanúgy érvényes ez egy konkrét személy vagy akár egy munkahely bevonzásánál. El kell fogadnunk, hogy mások is rendelkeznek szabad akaratukkal és tiszteletben kell tartanunk a döntéseiket. Mivel azonban az univerzumban végtelen lehetőségünk van, nem kell attól tartanunk, hogy nem teljesülhet, amit szeretnénk. Ha például álmaid munkahelyére szeretnél bejutni és erre te láttál egy konkrét példát, tudatosítsd magadban annak elemeit, értékeit és azon értékek megvalósulását teremtsd, érezd át. Ha például férfiként találkoztál álmaid nőjével, ne azt teremtsd, hogy ő számodra igent mond, hiszen ezt a szabadságot meg kell hagyjuk a másiknak. Tudatosítsd, hogy mik azon tulajdonságok, amiknek a megtapasztalására vágysz, és éld át, hogy ez a minőségű szeretet kapcsolat már a mindennapjaid részeként jelen van. Ezáltal kiküszöbölöd, hogy hiányállapotot élj meg, ami csak további hiányt teremt az életedben.

6. A könnyedségből teremts. A teremtés egy játék.

Amikor gyermekek voltunk még ismertük ezt a minőséget: játszi könnyedséggel alkottunk, akár pár falevélből meg néhány botból egy épületet. Tudtunk felfedezők lenni, rácsodálkozni az élet piciny apró csodáira. Ez az állapot a természetünk része. Gátjaink hiányában ma is mindannyian könnyedségben, játékosan élnénk. Az életünk során sokszor kerülünk sokféle szerepbe és azt gondolom, ha tudunk humorral, könnyedséggel, egy játékként tekinti életünkre, akár még a nehéz pillanatokra is, akkor kapcsolódunk valódi természetünkhöz. Amikor teremtünk is egy alapszabály, hogy csak könnyed, örömteli, szívmelengető, laza érzésekből teremtsünk. Ha befeszülnénk, hiányt és frusztrációt kezdünk érezni magunkban, felejtsük el egy időre a teremtést, és inkább foglalkozzunk azzal, hogy visszakerüljünk újra középpontunkba. Csak akkor teremtsünk, ha lazán, könnyedén, játékosan állunk az életünkhöz és meglátjuk, hogy ennek is meg lesz az eredménye, nem csak a jövőben, hanem már a pillanatban is fantasztikusan érezzük magunkat.

7. Másoknak ne árts.

Lehetnek nagy céljaink, de ha azokhoz a célokhoz a másokon való átgázolás szükségeltetik, akkor igencsak meg kell kérdőjeleznünk, hogy helyes e az a cél egyáltalán, amit kitűztünk magunk elé. Ahogyan a Felhőatlasz c. könyvben, filmben szerepelt: „Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz-a múltban és a jelenben. És minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá.” A teremtés esetén is fennáll az az elv, hogy ha jót nem tudunk teremteni, legalább ne romboljunk. Ezt érdemes szem előtt tartani.

8. Légy türelmes.

A türelem rózsát terem, a nagyamamám gyakran mondta gyerekkoromban ezt a bölcs mondatot. Ami csak annyit jelent, hogy ha hajlandóak vagyunk várni, időt adni álmaink megvalósulásának, akkor az idővel eljön hozzánk, annak minden szépségével, csodájával együtt. Olyan ez, mint mikor leadjuk a rendelést egy ételszállító cégnek, majd utána meg kell várjuk, hogy kiszállítsák azt. Hiába akarunk most enni az étel még nincs ott az asztalunkon. Lehetünk emiatt dühösek és frusztráltak vagy választhatjuk azt, hogy örömmel rákészülünk, hogy hamarosan az asztalunkra kerül a finom gőzölgő étel és milyen jóízűen fogunk lakomázni belőle.

9. Az elvetett magot locsold.

Egy teremtés nem teremtés mondhatnánk. Ez így persze ebben a formában nem igaz, mert vannak olyan erős tudatállapotok, amikor egy egyszeri alkalommal történő teremtés megjelenik az életünkben.  Azonban az esetek többségében ahogy az izmainkat sem tudjuk egy alkalommal megedzeni, úgy a teremtésünkhöz is érdemes vissza-vissza térni tudatosan, figyelmünket, szeretetünket, örömünket fordítani felé újra és újra. Minél kitartóbban locsoljuk elvetett magjainkat, annál gyorsabban, szebben szárba szökkennek és virágokká alakulnak.

10. Vedd észre, amikor épp megsemmísítenéd a teremtésed. Védd meg az elültetett magokat.

Gondolattal, érzéssel, szóval, tettel teremtünk. Ha elkezdünk teremteni egy vágyat, hogy például egy piros Ferrarink van, de közben barátainknak arról beszélünk nagy szerényen, hogy á nekünk egy Lada Samara is elég lenne, csak legyen már egy autónk, akkor épp láthatatlanul, de kihúzzuk a földből az elültetett magokat és újabbakat ültetünk öntudatlanul. Ahhoz, hogy az elültetett magjainkra vigyázni tudjunk, szükségünk van nagyfokú éberségre és tudatosságra, hogy észre vegyük, amikor vágyainkat aláásnánk éppen aktuális gondolatainkkal, érzéseinkkel, szavainkkal vagy tetteinkkel. Állítsuk meg ilyenkor magunkban ezt a folyamatot és térjünk vissza a könnyed teremtéshez. Ne változtassuk meg folyamatosan a teremtésünket, mert akkor könnyen előfordulhat, hogy két szék között a pad alá esünk, és a vágyak között ugrálva végül egyik vágyunk sem valósul meg. Ültessünk el fontos magokat és aztán öntözzük azokat lelkiismeretesen és készülhetünk a csodákra.

 Rév Szilvia

Az egész utazásom lassan 12 éve kezdődött. Emlékszem ahogy kinéztem az egyetem ablakából és azt éreztem életemben először, hogy ez nem lehet véletlen. Mindez egy vizsgán, ahol a nyikhaj gyakvezér pár pillanattal korábban azt mondta, hogy ha valakinek ki kell rúgatnia az egyetemről, akkor az ő lesz az, mert hogy én nem vagyok idevaló. És mindketten tudtuk, hogy igaza van, ezért megfogtam az indexem és kisétáltam az egyetemről, és soha többé nem mentem vissza.

Furcsa állapotban voltam, egyszerre felháborodott, és egyszerre éreztem úgy, hogy valami nálam nagyobb erő szólt közbe. Ekkor még nem tudtam mi az a spiritualitás, és azt sem hogy vannak szellemi törvények, és van a mindig terelgető karma. Mind nem tudtam ezekről, mégis éreztem hogy ez nem lehet véletlen, hiszen én mindig is szerencsés voltam, ha kellett egymás után hatszor dobtam hatost, hogy megnyerjem a játékot. És be kell vallanom neked, szeretek nyerni, mindig és állandóan :-)

Szóval álltam péntek este az egyetem udvarán a sikertelen vizsgán után, és felhívtam az egyik akkori barátomat, hogy elpanaszkodjam magam, mire egyszer csak megkérdezte: nem szeretnél hétfőtől programozóként dolgozni? A kérdés teljesen kibillentette az egómat, és azt válaszoltam, hogy nem tudok programozni. Mire a barátom azt felelte, hogy nem ez volt a kérdés, hanem az hogy szeretnék-e programozóként dolgozni, mert ő most megy el a cégtől és hétfőtől kellene valaki helyette.

Megszeppentem, majd éreztem ugranom kell, ezért igennel válaszoltam, de  megkértem mondja azt a főnökének hogy más nyelven tudok programozni (ami nem volt igaz), és hogy kell pár hét míg belerázódok. Majd másnap hívott, hogy megdumálta, felvettek, és hogy vasárnap menjek be, mertmegmutat pár dolgot, amivel talán túlélem a hétfőt…

Ezután három hónapon keresztül gyomorgörccsel mentem be minden reggel a munkahelyemre, mert általában azt se értettem mit kérnek tőlem, de több órás google keresés és cikkek olvasása után a munkaidő végére mindig sikerült megcsinálnom a feladatot, mert tudtam készen állok rá. Nem tudtam hogyan és mit kell tenni, csak annyit tudtam, hogy képes vagyok rá, ezért tanultam folyamatosan és fejlődtem hihetetlen sebességgel.

Amíg egyszer csak észrevettem magamon, hogy röpke három hónap alatt felnőttem a feladathoz, és már kényelmesen érzem magam a munkahelyemen. Egyből tudtam, hogy akkor most megint változás jön, és jött is...

Hág így lettem programozó :-)

 Mi az ami ebből Neked fontos lehet?

• Fel kell ismerni ha olyan lehetőség jön, amire megértél
• Nincs szintlépés az ismeretlenbe való ugrás nélkül
• A belső növekedés átmeneti kényelmetlenséggel jár (komfortzónán kívüli tevékenység)
• A kényelmetlen szakasz az önmagadban és az univerzumban vetett erős hittel áthidalható
• Nem kér fel olyanra az élet, amire még nem állsz készen

MarketingZoli